2 || nem tudom kiverni a fejemből...

Halihóó! ^_^ Meghoztam a 2. részt, de nem nagyon jött sok vélemény az első részre. Tudom, hogy összecsapott, és még nincs túl sok izgalom benne, de majd körülbelül két rész múlva beindul a történet. :) Jó olvasást hozzá! :)
~Boo

~Lux~

A suliba érve már számtalan dolgon agyaltam, és a gondolataim nagy része Harry körül forogtak. Nem bírom kiverni a fejemből, pedig alig ismerem, és semmi okom nincs rá, hogy ennyire beleférkőzzön a gondolataimba. De, ha romantikus filmekhez hasonlóan csöpögősen fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy "első látásra beleszerettem", ami igazából csak részletekben igaz, mert nem ismerem, csak a gyönyörű szemei, a mosolya, a göndör haja...ahj...
Zayn szokás szerint Lucyvel beszélgetett, és amikor szokás szerint megcsókolt, és megfogta a kezem, akkor nem szokás szerint keserű ízt éreztem a számban, merthogy a túloldalon a lánycsapatnál állt Harry, és pár osztálytársammal röhögött. Illetve. Az osztálytársaival. Merthogy ő is az osztály tagja. Vagy mi.
- Elkalandoztál? - kérdezte tőlem Lucy, Zayn pedig mosolyogva nézett rám. Lucy viszont mélyen a szemembe nézett, és azt sugallta, hogy "ne nézz már állandóan oda!". Aprót biccentettem, és az ajkamba haraptam.
Zayn félrement pár percet beszélni egy barátjával, úgyhogy Lucy kihasználta az alkalmat, és szóra bírt.
- Miért nézel állandóan Harry felé? Itt van neked Zayn, és szereted!
Kínosan hallgattam, és direkt nem válaszoltam a kérdésére.
- Vagy nem szereted? Szólalj már meg! - elkerekedett szemmel nézett rám.
- Figyelj. Egyszerűen fogalmam sincs, mi történt velem, de nem bírom kiverni a fejemből. Szeretem Zaynt, de...
- De mi?
- De nem érzem azt, hogy ő az IGAZI. Szeretek vele lenni, és kedvelem. De az a baj, hogy nem vagyok benne biztos, hogy tényleg szerelmes vagyok belé.
- Akkor miért kezdtél el járni vele?
- Nem tudom...lehet, hogy ott, akkor úgy éreztem, hogy tényleg szeretem, de most teljesen össze vagyok zavarodva.
- Csak egyet jegyezz meg: ne hülyítsd Zaynt! Ő szeret téged. Ezt ne használd ki.
Bólintottam egyet, Zayn pedig időközben visszajött hozzánk. Beszélgettünk még egy kicsit a csengőig, utána pedig átmentünk az aulán, és bementünk a terembe.
Már szinte mindenki benn volt, kivéve Harryt. Gondolom még ott van az udvaron a lányokkal. Khm.
Második csengetésre esett be Harry. Miközben levágta magát a padjába mélyen belenézett a szemembe, amit nem tudtam hová rakni. Istenem, hogy fogom kibírni, hogy egész évben előttem fog ülni?! Sőt, még jövőre is! Meg mindig...
Mivel ma már rendes tanítás volt - és mintha parancsba adták volna - az órák örökkévalóságnak tűntek. Főleg hogy Harry ült előttem. Éljen.
Az utolsó óra ofői volt - mivel tegnap nem volt elég...
Mikor az ofő bejött, mindenki elkezdte benyögni, hogy "tegnap is volt ofőóránk, miért nem mehetünk haza?". Jogos kérdés.
- Hát, valóban érdekesen oldották meg az órarendet, de már csak egy dolgot kell megbeszélnünk. Utána ígérem, hogy hamarabb haza engedlek titeket. - csitított minket az ofő. És szerencsére ez így már mindenkinek tetszett.
- Na, szóval az osztálykirándulással kapcsolatban...
- Még hol van az? - nyögte be unottan Lucas a mellettem lévő padról.
- Az igazgatóság kérte, hogy most beszéljük meg, hogy hova mennénk, van két lehetőségünk. És ugye tudjátok ha hamar döntünk, akkor mindenki hamarabb hazamehet? - vonta fel a szemöldökét az ofő, amire mindenki csöndben maradt.
- Szóval az időpont még nem biztos, sem az odajutás, sem az, hogy hány napra megyünk, de ki kell választani, hogy hova szeretnénk. Az egyik az Avon folyó egyik partján lévő Warwick kastély. Ott megérkezünk az első nap, megnézzük a kastélyt, este vacsora, másnap reggel jövünk haza. - ezt a lehetőséget mindenki elvetette, mivel az osztályunk nem egy "nézzünk meg helyi nevezetességeket, amíg ketté nem törik a lábunk!" fajta. - Vagy a másik egy túra a New Forest erdőben. Amikor megjövünk pihenünk, és utána túrázunk. Este még lesz idő fürdeni egy tóban, ami a szállásunk mellett van, másnap indulunk délelőtt.
A második variáció mindenkinek jobban tetszett, úgyhogy egyöntetűen arra szavaztunk.
- Rendben, akkor ez lesz. - motyogott magának az ofő, és papírokat irosgatott alá. Pár másodperc múlva újra felnézett. - És még annyit, hogy minden évben az első félévben elmegyünk valahova, és mindig ti választotok, hova menjünk. - nézett közben Harryre.Halk morajlás hallatszódott, mindenki ötleteken gondolkozott.
- Mivel Harry még új itt, ezért ő fog dönteni, hova megyünk. - mondta az ofő.
- Aha, persze. - szólalt meg Harry. - nekem mindegy hova megyünk, nehogy már egyedül döntsek. - mondta lazán, mire a többiek fellégeztek.
Az ofő afféle "nem lesz könnyű dolgom" nézéssel figyelt minket.
- Nem megyünk el az új élményfürdőbe? A többségünk még úgyse volt ott, mivel most nyílt. - szólalt meg Zayn. Mindenki elhallgatott, és lassacskán szinte egyszerre bólintottunk.
- Akkor ez mindenkinek jó lesz? - kérdezte az ofő, mire benyögtünk egy közös "ahaa-t". - Rendben. Akkor meg is vagyunk.
Mindenki szinte feldöntötte a padot, miközben felállt, és sorra özönlöttünk ki az ajtón. A suli üres volt, minden teremben csend volt, így Lucas halkan ugrott fel, és suttogta, hogy "ezaaaaz". Nehéz volt nem rögtön elkezdeni hangosan röhögni, de valahogy kibírtuk.
A suli kijárata felé vettem az irányt, amikor Zayn utánam jött.
- Hazavigyelek? - kérdezte mosolyogva.
- Jó lenne. - mosolyogtam vissza. - Dög meleg van. Érzem, hogy izzadok.
- A részletekre nem voltam kíváncsi. - nevetett fel, és nyomott egy puszit a homlokomra.
A házunknál leparkolt az autó, és kiszálltunk az ülésekről.
- Szép álmokat. - mondta Zayn.
- Hiszen még délután fél kettő van. - nevettem fel.
- De mivel nem látlak holnap reggelig, ezért most kéne jó éjszakát kívánnom.
- Igazad van.
Zayn nevetve megcsókolt, és intve hajtott el a kocsival.
A szobámba érve felnyitottam a notebookom, és megnéztem a Facebookom. Nem volt semmi érdekes, csak egy barátnak jelölés. Rákattintottam: Harry Styles barátnak jelölt. Sóhajtva visszajelöltem.