1 II amikor megláttam...

Halihó! :) Meg is hoztam az első részt, remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :) Pipálj, komizz, iratkozz fel. :)
~Boo



~Lux~

Amikor felkeltem még nem fogtam fel, hogy hány óra van, és hogy miért kelek fel. De amikor kinéztem az ablakon, és ránéztem a telefonomra, akkor rájöttem, hogy szeptember 1.-je van. Legszívesebben valakit arcon vágtam volna a párnámmal, de szerencsére senki se volt a közelben.
Fél óra múlva elkészülten mentem le a nappaliban, az asztalon találtam egy cetlit, ami nekem szólt. Anya és apa írta, hogy már elmentek dolgozni.  Mindenesetre időben felkaptam a táskám, és elindultam a suliba.
Érdekes volt elsétálni a suliig a hosszú három hónapos nyári szünet után, de amit már egyből kiszúrtam, az Zayn, aki a suli könyvtár falának támaszkodott, és a telefonját nyomogatta. Mikor odaértem nyomott egy puszit a számra, és átkarolta a vállam.
- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Éjfélig forgolódtam, mert nem vagyok hozzászokva a korán fekvéshez és keléshez. - nevettem fel.
Zayn is felnevetett, és együtt sétáltunk el a padokhoz, ahol a legjobb barátnőm, Lucy ült. Mindkettőnket megölelt, és elkezdtünk beszélgetni, és a suliba is egyre többen jöttek meg.
Már lassan fel kell menni az első ofőire, gondoltam, mikor láttam az időt. Jobbra fordítottam a fejem, és észrevettem, hogy a lépcső mellett legalább 10 lány áll, körülvéve egy barna hajú fiút, aki a telefonját nyomkodta. Mikor felnézett mondott valamit, amin minden lány elkezdett viháncolni. Ez nem is érdekelt volna, ha a fiú nem nézett volna rám. A tekintetével átfúrta az enyémet. Göndör barna haja volt, smaragdzöld szemei, és gyönyörű mosolyával továbbra is engem nézett. Gyorsan elkaptam a fejem, és Zaynre néztem, aki magához húzott, és megcsókolt.
A csengő ezután megszólalt, és elindultunk a lépcsőhöz. Egy pillanatra megint ránéztem a fiúra, aki még mindig engem nézett, de megint elkaptam a fejem, és megfogtam Zayn kezét.
Az osztályteremben mindenki automatikusan ugyanoda ült le, ahova tavaly. Mindenkivel váltottam pár szót, és beültem a saját padomba. Előttem tavaly sem ült senki se, mögöttem Lucy ült. Mellettem pedig Lucas, aki hát...régen a fiúm volt, de megcsalt. Emlékszem, borzasztóan sokat sírtam ezért, és könyörgött, hogy megbocsássak neki, de nem voltam rá képes. Minden bizalmamat elvesztettem iránta, de ez már egy másik történet, és régen volt. Konkrétan 3 éve, még 16 évesen. Ő volt az első barátom, így nem volt jó ezzel "indítanom" a kapcsolatok terén, de megbocsátottam neki, és barátok maradtunk.
Már az ofőnk jött be az ajtón, amikor mögötte belépett a fiú. A fiú, akit láttam a lépcső mellett állni egy csomó lánnyal, és aki gyönyör mosolyával folyamatosan engem nézett, még most is, amikor belépett a terembe. Kínosan lejjebb csúsztam a széken, és lesütöttem a szemem.  Nem nézhetek még egyszer a szemébe!
- Sziasztok! - köszönt kedvesen az ofő, és lerakta a mappáját az asztalra. - Idén új osztálytársatok lesz, Harry Styles. - még tovább beszélt, de már nem hallottam semmit sem, mert zúgott a fülem.Leült az előttem lévő padba, én pedig mint egy buta, szerelmes tinilány bámultam őt. Lucy hozott vissza a jelenbe, aki már legalább 5 perce a nevemet suttogja.
- Jaj, bocsi. Mi az? - kérdeztem hátrafordulva.
- Mit mondott az előbb az ofő? Elbambultam, és elfelejtettem leírni.
Ó basszus! Észre sem vettem, hogy az ofő folyamatosan beszél, nekem pedig jegyzetelnem kellene. Kínosan elhúztam a számat.
- Bocsi, én már vagy 10 perce bambulok magam elé. Még semmit sem írtam le.
Lucy kiröhögött, én meg vigyorogva fordultam előre.
Óra után odamentem Zaynhez, és elkértem tőle a jegyzeteit.
- Mi vonta el ennyire a figyelmed? - kérdezte mosolyogva, és átadta a papírjait.
Vállat vontam, és leültem a kinti padra, és gyorsan leírtam.
A nap többi része gyorsan telt, csak négy ofőink volt. Ebéd után lementem az udvarra. Éppen elbúcsúztam Zayntől, és indulni készültem, amikor valaki hozzám lépett.
- Szia. - mondta Harry mosolyogva.
- Öhh...szia. - dadogtam, és kínosan beletúrtam a hajamba.
- Már elég sok mindenkivel megismerkedtem, de veled még nem beszéltem. Én Harry vagyok, de gondolom ezt tudod. - mosolygott, és meg bátorítóan visszamosolyogtam rá. - Téged hogy hívnak?
- Lux. Lux Blade. - válaszoltam. - Örülök, hogy beszéltünk, de most mennem kell. Majd holnap találkozunk. - mondtam, és intettem egyet. Gyorsan a suli kijáratához siettem, és elindultam.
Hazaérve ledobtam a táskám az ágyamra - ez gyakori szokásom -, és elterültem rajta. Egyszerűen a gondolataimba teljesen beleférkőzött Harry. Nem tudom kiverni a fejemből. De nem szabad rá gondolnom. Nekem csak egy fiú van az életemben, és az Zayn. Felsóhajtottam.